„A hatvanas években az Island Records elhatározta, hogy felhasználja a raszta vallást Bob Marley marketingjének erősítésére. Annyira bejött a dolog, hogy a két külön fogalom ma már szinonima értékű sok ember fejében. Tisztán emlékszem az 1974 előtti évekre, amikor a raszta vallás és a reggae két teljesen különálló dolog volt, semmi közük sem volt egymáshoz. Abban az időben a hippikultúra erős hatást gyakorolt a zeneiparra. Amerikában a „proud to be black” és a „back to nature” mozgalmak hihetetlenül népszerűvé váltak, Bob pedig eléggé belement ebbe a raszta dologba. Nézd meg a dreadlock-al rohangáló európai fiatalokat, szerintem nem igazán értik, hogy miről is szól ez az egész.”

A világ legismertebb dub-reggae producere, az Őrült Tudós az intro fesztivál keretein belül rendezett budapesti partija után egy kényelmes nyolcadik kerületi szállodában adott belassult interjút a Kultplaynek.

Kultplay: Sokan állítják, hogy a dancehall a huszonegyedik század reggae-je, sőt, Budapesten gyakran előfordul, hogy reggae bulikon kizárólag dancehall szól. Még a szaksajtó is gyakran összemossa a kétféle zenét, pedig a Bob Marley, vagy a Jimmy Cliff féle roots reggae és a diszkós dancehall közti hatalmas különbség azonnal hallható.

Mad Professor: A zenei evolúció folyamatos és a reggae zenében a hatvanas évek óta számos mutáció, fejlesztés, számtalan evolúciós változás történt. Új ágak és al-ágak jöttek létre a műfajban, de az alap, a jamaikai zenei gyökerek változatlanok maradtak. A reggae, a ska, a rocksteady Jamaikából szármaik. A zene sokat változott Nagy Britanniában is, ahol megint csak új ágak jöttek létre, mint amilyen például a lover’s rock, a ragga, vagy a jungle.

Rendben, de azért mégiscsak furcsa, hogy a vallásos-humánus dalszövegekkel és szívhez szóló ritmusokkal ható roots reggae után jön egy diszkó műfaj, a dancehall, vicces félhangjaival, hedonista filozófiájával, és az emberek most ezt nevezik reggae-nek. Azt mondod, emellett a roots is tovább él, sőt fejlődik?

A roots a legtisztább, a legegyszerűbb reggae műfaj, ami mindig élni fog. Egyesek minden zenét reggae-nek neveznek, ami Jamaikából jön, az igazi rajongók viszont azt mondják, csak a roots, a legtisztább hangzás nevezthető reggae-nek. A hatvanas években, amikor az első reggae lemezek megjelentek, Angliában sokkal többet adtak el belőlük, mint Jamaikában. A producerek Nagy Britanniában tesztelték a hangzásokat, megnézték, hogyan lehet eladni a zenéket a piacon. A hetvenes években még senki sem gondolkodott zenei kategóriákban. Hallottál egy zenét, egy jó reggae dallamot, mondjuk John Holt „Help Me Make It Through The Night” -ját, és azt mondtad, ez jó zene, ez a reggae zene. Ez az egész mappába rendezős, kategorizálós dolog jóval később kezdődött, amikor az emberek – főleg Európában – elkezdték összehozni a reggae zenét a raszta filozófiával. Ez egy zűrzavaros dolog.

Arra gondolsz, hogy a raszta vallás a reggae marketingeszköze lett?

Az igazság az, hogy a történelmet nem lehet újraírni. A reggae egy zenei műfaj, ami önállóan létezik és létezett hosszú ideig. Aztán a hatvanas években az Island Records elhatározta, hogy felhasználja a raszta vallást Bob Marley marketingjének erősítésére. Annyira bejött a dolog, hogy a két külön fogalom ma már szinonima értékű sok ember fejében. Tisztán emlékszem az 1974 előtti évekre, a raszta vallás és a reggae két teljesen különálló dolog volt, semmi közük sem volt egymáshoz. Abban az időben a hippikultúra erős hatást gyakorolt a zeneiparra. Amerikában a „proud to be black” és a „back to nature” mozgalmak hihetetlenül népszerűvé váltak, Bob pedig eléggé belement ebbe a raszta dologba. Nézd meg a dreadlock-al rohangáló európai fiatalokat, szerintem nem igazán értik, hogy miről is szól ez az egész.

A raszta filozófia eredete Marcus Garvey tevékenységéhez kapcsolódik. Garvey bárhová ment a világban, látta a rabszolgasors utóhatásait a feketéken. Nagy hatású polgárjogi aktivista és szónok volt, aki a múlt század elején önbizalmat adott a feketéknek. Beszédeinek egyik vezérfonala volt, hogy a fekete embereknek vissza kell térni Afrikába, az anyaországba. Igazi pszichiáter, aki azt mondta a feketéknek: „szabaduljatok meg a fejetekben továbbélő rabszolgaságtól, ébredjetek öntudatra, legyetek szabadok!”
Elsősorban mindez nem vallás, hanem sokkal inkább egy nagyon komoly politikai mozgalom volt a maga idejében.

Az A38-as hajón megrendezett bulin a Te zenédben is felfedezhető volt a politikai tartalom, több számot is felraktál, melyekben Bush elnököt szólítja fel távozásra az énekes. Számodra is fontos a politikai üzenet?

Ez a zene reflektál a körülményekre, a politikai helyzetre, és őszintén állást foglal. Ez, talán a fent említett társadalmi folyamatok miatt is, politikus, érzékeny műfaj. Azt mondom el a zenémben, amit el kell mondanom.

Ha már a zenédnél tartunk, saját kiadót is alapítottál Ariwa Sounds néven, mely a legnagyobb reggae művészek anyagait gondozza.

Nos, igen. Amikor elkezdtem zenével foglalkozni, a hetvenes évek végén, elég nehéz anyagi helyzetben voltam. A zene szeretete és ismerete mellett meg kellett tanulnom a zeneipar működésének fortélyait is. Igazából azt lehet mondani, hogy tanulmányoztam a zeneipart, hogy beletanuljak működésének szabályaiba. Mindez sok évvel ezelőtt történt, ma már elég biztosan működik a kiadó. Nemsokára megjelenik a bulin is hallott énekesnő, Aisha új albuma, Max Romeo is kiad nálunk egy új lemezt (a Prodigy által is feldolgozott Chase the Devil eredeti, reggae változatának szerzője. A ford.) és van pár dub lemezünk is megjelenés előtt.

Téged tartanak a dub atyjának. Hogyan alakult ki ez a zenei vonal, melynek hangzásvilága tetten érhető szinte minden mai elektronikus zenei műfajban?

A hetvenes évek végén kialakult dub volt az első olyan zenei hangzás, amely annyira meghatározó volt, hogy a hangmérnökök aláírása is rákerült a lemezre. Amikor Tubby elkészíttte első mixeit, a reggae dallamok újrakevert változatait, az igazán nagy hatással volt a zene fejlődésére. Ma természetes dolog, hogy bizonyos zenéknek saját hangzásviláguk van egy műfajon belül is, mint a soul-nál például. Meg tudod különböztetni a Philadelphia-i hangzást a Motown hangzástól és így tovább. Egy-egy nagy hatású hangmérnök, vagy zenei műhely sajátos hangzásvilágok kialakítására képes.

Aztán ott van a techno zenei szcéna is, ahol ugyanez elmondható. Ez utóbbi teljes mértékben a dub keverési hagyományait hordozza inspirációként. Jó dolog, hogy az utóbbi időben a Logic, a Qbase és egyéb szoftverek lehetővé teszik, hogy az átlagember is foglalkozzon mindezzel. Mindenhonnan érnek a hatások.

Mad Professor a dub-reggae második generációjának egyik legjobb producere. Becenevét még az iskolában kapta, mivel szenvedélyesen érdeklődött mindenféle elektronikus zajkeltő kütyü iránt, és zenei pályafutását is keverőpultok szerelésével kezde. A nyolcvanas évek elején megalapította az Ariwa kiadót (a szó joruba nyelven beszédet jelent), és hamarosan útjára indította azóta legendássá vált albumsorozatát, a Dub Me Crazyt. Az egymást követő lemezek oroszlánrészt vállaltak abban, hogy a dub mint műfaj elnyerje mai, korszerű elektronikus formáját. Habár rengeteg zenésszel dolgozott együtt, többek között Lee Scratch Perryvel is, az igazi ismertséget az 1995-ös No Protection hozta meg számára - a Massive Attack alaplemezének, a Protectionnek teljesen átkevert és dubosított újraértelmezése. Mad Professor a 90-es évek közepén új sorozatot indított Black Liberation Dub címmel. Irtózatos mennyiségű lemezét felsorolni is lehetetlen, közreműködőként pedig még több albumon találhatjuk meg a nevét. Az Ariwa kulcsszerepet játszott a már említett Lee Scratch Perry, Sly & Robbie vagy Horace Andy karrierjében. Mad Professor pedig a Massive Attack mellett ragyogó, visszhangos remixekkel látta el többek között a Beastie Boyst, a Depeche Mode-ot, a Jamiroquait, a KLF-et, az Orbot és Sadét is. (Forrás: A38.hu)